Transcription
Syamasundara dasa(Bakaja Zoltán)Krisnát képviselveA menedéknyújtás alapelveiBhaktivedanta Kulturális és Tudományos IntézetTATTVA füzetek 1998
2
3
4
ElőszóE tanulmány ihletője Srila Bhaktividya Purna �adássorozata, melynek témája a grihasztha ásrama(családos élet) volt. E leckékben elmondta, hogymenedéket adni és elfogadni olyan elv, amely mindenholés mindenkor érvényes. Arról is beszélt, hogy ha amenedék és meghódolás hangulata minden tettünketáthatja, az kedvező atmoszférát teremt, melybenboldogok leszünk. Példáimat a védikus1 írásokbólveszem és a Krisna-tudatos közösségre vonatkoztatom,azon belül a vezetők és a beosztottak kapcsolatára, de atárgyalt alapelvek vallástól és más megkülönböztetőjegyektől függetlenül minden közösségre illetvekapcsolatra érvényesek.BevezetésHadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat csodálatos lelkitanítómesterem lótuszlábainál, aki nagyon kedves az ÚrKrisnának, mert az Ő üzenetét terjeszti szerte a világon.Újra és újra hódolatom ajánlom az Úr összes vaisnava2híve előtt, akik olyanok, mint a mindenki óhaját teljesítőkívánságfák, és a kegy óceánját záporozzák a12India szentírásai.Visnuhitet követő.5
feltételekhez kötött lelkekre. Tiszteletteljes hódolatomajánlom a Legfelsőbb Menedék, Srí Krisna előtt, Akimindennek a forrása és mindenki végső célja. A kuruksétrai csatamezőn Ardzsunán keresztül mindenkinek aztaz utasítást adta, hogy hódoljon meg Neki a saranágati3hat ágának követésével, de az emberek félreértettéktanítását; ezért az Úr ismét megjelent Srí CsaitanjaMaháprabhu formájában, hogy újra elmagyarázza éssaját példáján keresztül be is mutassa, mit kell tennünk.Elküldte különleges bhaktáját,4 Sríla Prabhupádát is, hogye nagyszerű tanítás az egész világon ismertté váljon.Srí Csaitanja Maháprabhu az alábbi utasítást adtamindannyiunk számára:járé dékha táré kaha ‘krisna upadésaámára ádzsnyája guru hanjá tára éi désa„Bárkivel találkozol, oktasd Krisna tanításaira!Utasításomra válj lelki tanítómesterré, és szabadítsd felennek az országnak a népét!” (Cc. Madhja 7.128) Ez aparancs az Úr Csaitanja minden követőjének szól, így aKrisna-tudat mozgalmának — amely a Csaitanja fa egyikága — tagjai számára is kötelező érvényű. Mit jelent lelki3Fogadjuk el az Úr szolgálatát segítő dolgokat és utasítsuk el azokat, melyek ebbenkedvezőtlenek; higgyünk szilárdan abban, hogy Krisna megvéd; érezzük, hogyegyedül Krisna kegyétől függünk; ne legyen más érdekünk, mint Krisna érdeke; éslegyünk mindig alázatosak.4bhakta — hívő6
tanítómesternek lenni? A tökéletes lelki tanítómestert aPrabhupáda vagy Visnupáda szavakkal jellemzik, melyekfordítása: „aki felvette az Úr helyzetét”. Ahhoz pedig,hogy tökéletes lelki tanítómesterré válhassunk, először ismeg kell érteni, mi az Úr helyzete (jéi krisna-tattva-véttá,széi ‘guru’ haja). A Srí Csaitanja-csaritámrita így ír erről:atra szargó viszargas ca szthánam pósanam útajahmanvantarésánukathá niródhó muktir ásrajah„Ez a mű [a Srímad Bhágavatam] tíz témával foglalkozik,melyek a következők: 1) a világegyetemet alkotó elemekmegteremtése, 2) Brahmá teremtései, 3) a teremtésfenntartása, 4) a híveknek nyújtott különleges kegy, 5) acselekvésre késztető impulzusok, 6) a törvénytisztelőemberek előírt kötelességei, 7) az Úr inkarnációinakjellemzése, 8) a teremtés visszavonása, 9) felszabadulás adurva és finom anyagi lét alól, valamint 10) az IstenségLegfelsőbb Személyisége, a végső menedék. Ez a tizediknyújt védelmet az összes többinek.” (Cc. Ádi 2.91) ASrímad Bhágavatam első kilenc témája — melyeket a versfelsorol — mind a tizedik, a Legfelsőbb Úr menedékealatt létezik. Ez tehát az Úr helyzete, melyet SrílaPrabhupáda részletesebben is bemutat ugyanezen versmagyarázatában: „a Transzcendens, a summum bonum,5akiből minden árad, akin minden nyugszik, és akiben a5A Legfelsőbb Jó.7
ek a forrása és fenntartója. Az ásraját aLegfelsőbb Brahmannak is hívják, ahogyan a Védántaszútra teszi (athátó brahma-dzsidzsnyásá, dzsanmádj aszjajatah). A Srímad Bhágavatam különösen rámutat arra,hogy a Legfelsőbb Brahman az ásraja. Srí Krisna ez azásraja, ezért a legfőbb életszükséglet az, hogy Krisnatudományát tanulmányozzuk. A Srímad Bhágavatamminden megnyilvánulás menedékének tartja Srí Krisnát,mert az Úr Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége avégső forrása mindennek, s ő mindenki végső célja. Ezzelkapcsolatban két különböző elvet kell figyelembevennünk: az ásraját, a menedéket adó célpontot, és azásritát, a menedéket igénylő, függőségben lévőalárendeltjeit. Az ásrita, az eredeti elv, az ásraja irányításaalatt létezik. Az első kilenc kategória, amelyről a SrímadBhágavatam első kilenc éneke beszél, a teremtéstől afelszabadulásig — beleértve a purusa avatárákat, azinkarnációkat, a határenergiát, vagyis az élőlényeket és akülső energiát, vagy anyagi világot — mind ásrita. ASrímad Bhágavatam imái azonban az ásraja-tattvához, SríKrisnához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhezszólnak.”A lelki tanítómester e Legfelsőbb Menedék megnyilvánulásának, aki menedéket ad. A Krisna-tudat8
mozgalmának minden tagja számára kötelező, hogy azÚr képviselőjeként cselekedjen, ezért mindenki,különösképpen a vezetők számára fontos annakmegértése, miként kell menedéket adniuk a rájukbízottaknak. E munka ehhez szeretne segítséget nyújtani.A menedék fogalmaA bevezetésben idézett magyarázatban Sríla Prabhupádakét okát említi annak, amiért a Srímad Bhágavatam SríKrisnát tartja a legfelsőbb menedéknek: ő mindennek aforrása, és mindenki célja. A Srímad Bhágavatammásodik énekének egyik magyarázatában pedig akövetkezőket olvashatjuk (SB.2.10.9): „Minden egymástólfüggés eredeti forrása tehát a Legfelsőbb Igazság, vagyisParamátmá, a Felsőlélek, aki nem függ semmi mástól. ősvásrajásrajah, aki csak Magától függ, s aki így alegfelsőbb menedéke mindennek. Paramátmá és Brahman(az Abszolút Igazság személytelen formája) mindkettenBhagaván (az Abszolút Igazság teljes aspektusa)alárendeltjei, mert Bhagaván Purusottama, vagyis aLegfelsőbb Személy.” A legfelsőbb menedéket tehát afüggetlen irányítóként határozhatjuk meg, akiből mindenárad, s aki a végső cél. A tiszta lélek eredetileg a lelkikapcsolat alárendelt személyeként szerető, indokolatlanés megszakítatlan szolgálatot végez az Úrnak, de azanyagi természet kötőerőinek hatása alatt szolgálata9
anyagivá válik, melynek célja érzéki élvezetre irányulóvágyainak kielégítése, valamint teste szükségleteinekfedezése. Ekkor a karma (gyümölcsöző tettek) a dzsnyána(spekulatív tudás) és a jóga (misztikus meditáció)folyamatait gyakorolva a lélek más és más célállomásokatjelöl ki, szükségleteit pedig a különböző irányítóistenségektől fogadja el. A menedékvétel tehát az élőlényfüggőségi kapcsolatának kialakítása, amely eredetileg aLegfelsőbb Úrhoz fűzi, eltorzult formájában pedig egytanítóhoz, apához, anyához, férjhez, vagy irányítóistenséghez köti. Ha ezek a személyek az őjekéntcselekszenek, a náluk oltalmat kereső felébreszthetieredeti tudatát. Összegezve: a menedék — bárki legyen isaz — forrás és fenntartó szerepében gondoskodik aszükségletekről, célként egy megfelelő helyzetet biztosít,s mint a függőségi viszony fölérendeltje, szolgálattal látel.A menedék, mint forrás és fenntartóKorunkban a magasabb rang, a fölérendelt helyzet szinteegyet jelent a kizsákmányolással, csakúgy, mint azalárendelt az irigykedéssel. Annak, aki menedéket kívánnyújtani, meg kell tanulnia, hogy fölérendelt helyzeténeknem kihasználást, hanem gondoskodást kell jelentenie. E10
gondoskodásra Srí Krisna állít elénk példát a Bhagavadgítában:ananjás cintajantó mám jé dzsanáh parjupásatétésám nitjábhijuktánám jóga ksémam vahámj aham„Akik kizárólagos odaadással mindig Engem knakelhozom amire szükségük van, s megőrzöm, amijükvan.” (Bg.9.22) Hogy megértsük, mire van szüksége agondjainkra bízottaknak, először azonosságukkal kelltisztában lennünk. Minden élőlény eredeti formája egyörök, tudással és boldogsággal teli lelki test, amelyKrisna örök szolgálatát végzi; örök tökéletessége pedigaz Isten iránti szeretet. A lélek örök, tudással ésgyönyörrel teli, így e világban is szeretne magának biztosegzisztenciát teremteni, megfelelő információkhoz jutni,és boldog életet élni, elmerülve az érzéki örömökélvezetében. Mivel az anyagi test nem rendelkezik afentebb említett transzcendentális jellemzőkkel, hiányukkülönböző anyagi szükségletekben nyilvánul meg. A testfenntartása érdekében megjelenik az evés és az alvásszükséglete, a tudatlanságból, vagyis a testtel valóazonosításból megjelenik a félelem, azaz a védekezésszükséglete, a boldogság biztosítása érdekében pedig azérzéki élvezeté, amely a családi életben teljesedik ki. Bár eszükségletek mesterségesek, elhanyagolásuk az anyagi11
test elvesztéséhez vezethet. Együttesen kámának, azérzékkielégítés szükségleteinek nevezik őket, s az állati ésaz emberi társadalomban egyaránt jelen vannak. iszükségletek merülnek fel: a vallás, a gazdasági fejlődés,és a felszabadulás, melyek kielégítésének előfeltétele amegfelelő műveltség. A vallás vagy dharma az emberi fajkülönleges szükséglete, amely az élővilág többi tagja föléhelyezi őt. Az artha, a gazdasági fejlődés szintén azemberi faj sajátossága, amely az állatokénál finomabbformában teszi lehetővé az érzékek kielégítésénekélvezetét. Az anyagi test ezen szükségleteit kielégítve azembernek fel kell ismernie az anyagi lét gyötrelmesvoltát, s el kell jutnia addig, hogy felismerje az anyagiléttől való megszabadulás, a móksa szükségességét. eredményeképpen az emberi testhez jutott élőlényekkülönböző mentális természettel rendelkeznek, aminekkövetkeztében igényeik is egymástól eltérőek lesznek. Ementális beállítottságot szvabhávának — természetnek —nevezzük, s e természet az oka annak, hogy az emberekegy meghatározott tevékenységi körre vágynak skülönböző értékrenddel bírnak. Az eltérő alaptermészetszerint a varnásrama-dharma (A védikus társadalmirendszer, ami négy foglalkozás szerinti és négy lelkirendre osztja a társadalmat.) intézménye az embereketnégy osztályba sorolja, s ezen kívül létezik benne négy12
életrend is, melyek a lelki élet végzése érdekébenszabályozzák az ember cselekedeteit, különbözővégrehajtandó kötelességeket és lemondásokat írva előszámára. Azoknak, akik azonosítják magukat ezekkel azásramákkal, (A védikus kultúra lelki rendjei: a tanuló élet,acsaládos élet, a visszavonult élet és a lemondott élet.)szintén sajátos igényeik alakulnak ki; a nemek szerintikülönbség tovább növeli a változatosságot. Összefoglalvatehát: a szükségletek alapját az egzisztencia, a tudás és azélvezet képezik, amelyeket az evés, alvás, párzás ésvédekezés, valamint a művelődés tevékenységei általbiztosíthatunk a különböző ásramáknak megfelelőéletmód szerint, a négy varna vallásos szabályok általelőírt cselekedeteit végezve, melyek a gazdasági fejlődésalapjául szolgálnak. Az ily módon elért érzékkielégítésbőlkiábrándulva az élőlényben felébred az anyagigyötrelmektől való megszabadulás vágya, melyentúlhaladva megérti valódi érdekét, az Isten iránti szeretetelérésének szükségességét. E szükségletek jellemzik azélőlényt az anyagi világban. A Legfelsőbb Menedékforrásként mindent biztosít, amit létünk fenntartásamegkíván.A menedék, mint célAz élőlények ánandamaja (öröm-kereső) természetüknélfogva boldogságra vágynak., s e vágyukat különböző13
célok elérésével próbálják beteljesíteni. A lelki szinten adzsívák az istenszeretetből merítenek örömöt, ezért aparam gati, a legfelsőbb cél Srí Krisna. Az anyag általbefedett élőlények azonban nem tudják ezt (na té viduhszvártha gatim hi visnum SB.7.5.31),15 ezért kéjes vágyaikhatására megannyi célt tűznek ki maguk elé. SrílaPrabhupáda erről így ír a Bhagavad-gítában (9.18): „Gatiarra a célállomásra utal, ahova el szeretnénk jutni. Avégső cél azonban Krisna, noha az emberek nem tudnakerről. Aki nem ismeri Krisnát az tévúton jár, éslátszólagos haladása vagy nagyon jelentéktelen, vagycsupán képzelődés. Sokan a különféle félistenekettekintik céljuknak, s a megfelelő folyamat szigorúbetartásával el is jutnak a félistenek bolygóira, példáulCandralókára, Szúrjalókára, Indralókára, Maharlókára, és ígytovább. Ezek a lókák, vagyis bolygók azonban mindKrisna teremtései, ezért egyidejűleg tekinthetőkKrisnának is, meg nem is. Mint Krisna energiájánakmegnyilvánulásai, ezek a bolygók is egy bizonyosértelemben Krisna, de valójában elérésük csupán egylépést jelent a Krisna megvalósításához vezető úton.” Akéjes vágyakkal teli élőlények tehát a helyzetetbiztosítanak számukra. A megfelelő helyzetet azonban abrahma-gati jelenti, amelyről Sríla Prabhupáda így ír:„Ahogy a védikus bizonyítékok alapján Sríla DzsívaGoszvámí elmondta, a brahma-gati az Úréhoz hasonló14
lelki test elnyerését jelenti. Ebben a formában élhet azélőlény a lelki ég egyik bolygóján.” (SB.2.4.16) Ez a lelkitest természetéből fakadóan biztosítja a boldogságot, mígakiknek célja az anyagi világban van, azok kívántállomásukat elérve csupán ideiglenes, átmenetiboldogsághoz jutnak.A menedék mint irányítóCélja eléréséhez az élőlénynek irányításra van szüksége.A Legfelsőbb Menedék minden élőlényt hozzásegíttörekvése sikeréhez, legyen az akár lelki, akár anyagi.Ísvaraként (irányítóként) a szívben lakozva mindenkitetteit felügyeli, s ha az élőlény tettei révén megérdemli,eljuttatja kívánt céljához. Ha a lélek vágyai éscselekedetei alapján egy anyagi formát érdemel, aParamátmá egy meghatározott kötőerő felügyelete alatt azanyagi energiára bízza, amely megteremti számára amegfelelő testet. Bráhmajan szarva bhútáni jantrárúdhánimájajá (Bg.18.61). Ily módon irányít mindenkit atermészeti törvények kényszere által. A természeti erőkkülönböző tevékenységeit — az anyagi test érzékeinekműködtetése is ezek közé tartozik — a különbözőfélistenek végzik, akik a Legfelsőbb Úr univerzálisformájának részei, s ő hatalmazza fel őket ányítótevékenységének másik aspektusában a cél eléréséhez15
szükséges tudást biztosítja az élőlény számára. Erről aBhagavad-gítá tizenötödik fejezetének tizenötödikversében olvashatunk:szarvasja cáham hridi szannivistomattah szmritir dzsnyánam apohanam ca„Én minden szívben ott lakozom, s tőlem jön azemlékezet, a tudás és a feledékenység.” Így az élőlénylehetőséget kap annak megértésére, milyen pozitívcselekedetek kedvezőek tervei beteljesítéséhez, s ítielőrehaladásában. A helyes út elfogadására a tudásbiztosítása mellett két másik dolog is ösztönzi: ajutalmazás, illetve a büntetés. Ezeket a karma-phala, atettek gyümölcsei formájában kapja meg. A meghódoltlélek védelmezése szintén a menedék irányítóaspektusának funkciója. A Srímad BhágavatambanVasudeva így imádkozik az újszülött Krisnához(SB.10.3.21):tvam aszja lókaszja vibhó riraksisurgriihé ‘vatírnó ‘si �thapairnirvjúhamáná nihanisjasé camúh16
„Óh, Uram, minden teremtés tulajdonosa! Megjelentél aházamban azzal a vággyal, hogy megoltalmazd a világot.Bizonyos vagyok benne, hogy mind elpusztítod majdazokat a hadseregeket, amelyek a világot járják olyanpolitikusok vezetésével, akik ksatrija [A társadalomirányító rendje.] uralkodók ruhájába bújtak, valójábanazonban démonok. Meg kell ölnöd őket, hogy megvéddaz ártatlanokat.” A menedék, irányítótevékenységeitszépen megmutatja Srí Nárada Muni kérdése, melyet azÚr Brahmához intézett. Jad-vidzsnyánó jad ádháró jatparasz tvam. „Kedves apám, honnan származik tudásod?Kinek a védelmét élvezed? Kinek a fennhatósága alattcselekszel?” (SB.2.5.4) Összefoglalva a fentieket: azélőlény eredeti formáját létezés, tudás és boldogságjellemzi. Az anyagi világba kerülve vagy hamisan e világteremtményeinél vesz menedéket, akik mind nagyonesendő harcosok, vagy visszatér a Legfelsőbb Úrszolgálatához. Bárhogy is határozzon, annak, akimenedéket nyújt neki, az a feladata, hogy mint forrás ésfenntartó biztosítsa létét, mint irányító megfelelőismeretekkel lássa el, védelmet nyújtson neki, s mint célelégedetté tegye. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg,hogy a Krisna-tudat mozgalmának prédikátorakénthogyan biztosítsunk megfelelő menedéket azoknak aszemélyeknek, akiket megpróbálunk lefoglalni az ÚrKrisna szolgálatában.17
Szolgálatunk forrásként és fenntartókéntKrisna képviselőjeként állandóan emlékeznünk kell arra,hogy valójában nem vagyunk sem fenntartó, sem cél, semirányító (ékalé ísvara krisna, ára szaba bhritja)6, azonban azÚr tervének eszközeként el kell fogadnunk e pozíciókat aKrisna-tudat terjesztése érdekében. Először azt vizsgáljukmeg, hogyan kell egy bhaktának forrásként viselkednie anála menedéket keresett személyekkel szemben.Most vegyük újra számba az emberi lények szükségleteit.Ezeket „purusárthának” nevezik ami az anyagi célúvallásos gyakorlatokból, a gazdasági fejlődésből, azérzékek kielégítéséből és a felszabadulásból áll. Emelletlétezik egy ötödik, legfontosabb szükséglet (purusárthasiromani): az Isten iránti szeretet elérése. E legfőbbéletcélon kívül valójában senkinek nincs más szükséglete.A Krisna-tudat mozgalmának célja, hogy mindenkirészesüljön az Isten iránti szeretet kincsénekadományában s így tökéletessé tegye életét, ezértmindenkinek, aki részt vesz e mozgalomban, meg kellszívlelnie a Srímad Bhágavatam tanácsát, miszerint azelső négy szükségletet csak az önfenntartáshoz szükségesmértékben kell kielégíteni (lábho dzsívéta jávatá/ dzsívaszjatattva-dzsidzsnyászá nártho jas céha karmabhih Cc. Ádi6Az Úr Krisna az egyedüli Legfelsőbb Irányító, és mindenki más az ő szolgája. Úgytáncolnak, ahogy ő táncoltatja őket. (Cc. Ádi 5.142)18
5.142). Ebből következően a menedéknek a dharmát abhágavata-dharma, az odaadó szolgálat formájában kellbiztosítania védence számára, mert aki ezt végzi, azminden másodlagos cselekedetnek is eleget tesz, sminden kedvező eredményt elér:védésu jadzsnyésu tapahsu csaivadánésu jat punja-phalam pradistamatjéti tat szarvam idam viditvájógí param szthánam upaiti csádjam„Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs nulmányozásából, a megfelelő áldozatok végzéséből, azadományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsözőcselekedetekből származnak. Pusztán az odaadószolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut alegfelsőbb, örök lakhelyre.” (Bg. 8.28) E korban abhágavata-dharma gyakorlásának fő része a juga-dharma(az adott korra előírt vallásos tevékenység), a szankírtanajadzsnya (Isten szent neveinek éneklésével bemutatottáldozat) végzése, vagyis a Haré Krisna, Haré Krisna,Krisna Krisna, Haré Haré/ Haré Ráma, Haré Ráma, RámaRáma, Haré Haré mantrán való meditáció. Ez egyúttalkielégíti mind a móksa (felszabadulás), mind a préma(istenszeretet) elérésének szükségletét is. A menedéketadó első kötelessége tehát biztosítania a bhakti-jóga (az Úr19
odaadó szolgálata) folyamata és szabályozóelveigyakorlásának feltételeit védence számára. SrílaPrabhupáda így ír erről egy levelében: „Különösen arraügyeljetek, hogy a mindennapi programokat szépen és alegmagasabb ISKCON sztenderdek szerint tartsátok meg.Ez azt jelenti, hogy korán keltek, mangala-áratit (hajnaliistentisztelet) tartotok, 16 kört dzsapáztok, (a szent nevekimafüzéren történő éneklése) olvassátok a könyveket,részt vesztek a leckén, utcai szankírtanát végeztek stb.,csak érjétek el a legmagasabb sztenderdet, és soha,semmilyen okból ne hanyagoljátok el ezeket a dolgokat.Ily módon a sikeretek biztosítva van, de ha csak egypillanatra is elhanyagoljuk a mindennapi tetteket, hamegengedjük, hogy a rendszeres program ellazuljon,akkor minden más, amivel próbálkozunk, meg fogbukni.” (Rudra dás és Rádhiká deví dásí 1972.02.20.) Anapiprogramok követésével kapcsolatban egyemlékezetes példa számomra, amikor egy vezető bhaktakérdésére lelki tanítómesterem azt válaszolta, hogy húszév alatt talán öt alkalommal kellett olyan sürgős ügybenintézkednie, ami miatt félbeszakította reggeli programját.A központok vezetőinek tehát kötelességük, hogymenedékként biztosítsák a központok tagjai számára aSríla Prabhupáda által lefektetett sztenderd programmegtartását, és minden más prédikátornak is feladata,hogy lehetővé tegye ezt a rábízottak részére, azaz mind atemplomok, mind a gyülekezet tagjait oly módon kell20
lefoglalnunk, hogy ez ne zavarja meg általánosszádhanájukat (az odaadó szolgálat szabályozóelveinekkövetését).A második szükséglet az artha, a gazdasági fejlődés. Ezfőleg a családos rendhez kötődik, hisz a másik háromásrama tagjai minimális anyagi javakkal rendelkeznek. Acsaládos bhaktákon kívül magának a Krisna-tudatosszervezetnek is szüksége van gazdasági fejlődésre, hogya prédikálást finanszírozhassa, és elláthassa azon tagjait,akik teljes idejüket a szervezetnek szentelik. SrílaPrabhupáda így ír erről: „Ami a Krisna-tudatosmozgalmat illeti, Isten kegyéből mi természetes úton,könyveink árusításával teszünk szert pénzre. Ezeket akönyveket nem saját érzékkielégítésünk érdekébenáruljuk. A Krisna-tudatos mozgalom terjesztéséhez sokminden kell, s ezért Krisna megadja nekünk a szükségespénzt, hogy terjedjen ez a misszió. Krisna missziója az,hogy az egész világon elterjessze a Krisna-tudatot, ésennek érdekében elegendő pénzre van szükségünk. SrílaRúpa Goszvámí Prabhupáda tanácsát megfogadva ezértnem szabad lemondanunk arról a pénzről, aminek asegítségével a Krisna-tudatos mozgalom elterjedhet.”(SB.7.3.32) A grihaszthák anyagi gyarapodásánakbiztosítása általában nem a lelki menedék dolga, de aKrisna-tudat szervezetében számos grihasztha teljes idejétlefoglaló szolgálatot végez, ezért az intézménynekbiztosítania kell családjának fenntartását.21
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségénekalapszabályában az áll, hogy a lelkészi ellátmányösszegét a templomtanács állapítja meg. Döntésüket azonalapelvnek kell irányítania, hogy ha valakitől teljesidősszolgálatot fogadunk el, azért teljes felelősséggeltartozunk. (jé jathá mám prapadjanté támsz tathaivabhadzsámj aham Bg. 9.11) A gazdasági fejlődés azérzékkielégítés anyagi hátterének biztosítását jelenti. Ez abhakták — különösen az egy központot teljes idejükbenszolgálók — esetében olyan szükségleteket jelent,amelyek elengedhetetlenek az anyagi test fenntartásához,vagy a prédikálómunkában való részvételhez. Az alapelva gondoskodás, amelyre anyagi alapot például akülönböző biztosítások (betegbiztosítás, a nyugdíjjárulékfizetése) teremthetnek. Természetesen a helyet és az időtfigyelembe véve a módszer változhat.„Azt írjátok, a szervezetünknek valamilyen orvosiellátást, biztosítást kéne biztosítania, hogy a krónikusanbeteg bhakták ellátásban részesüljenek. Természetesen ezta problémát jobban tudná kezelni a GBC, amelyet éppenezért alapítottam, én a könyveim írásával egyidejűlegnem tudok ilyen gondokkal törődni. Mindenek előtt nemkérdéses, hogy egy bhaktát nem küldhetünk el azért, mertmegbetegedett és nem is hiszem, hogy ez gyakranelőfordul. Kit küldtek el? A bhakta egyik jellemzője éppen22
a kedvesség, így ha egy istentestvérünk megbetegszik, ami kötelességünk a megfelelő orvosságot és kezeléstbiztosítani neki, hogy fölépüljön. Nemrég a mi Girirájunkkomolyan megbetegedett Indiában, és vissza kelletttérnie az USA-ba, hogy megfelelő orvosi kezelésbenrészesüljön. Itt, a Los Angelesi központunkban különszobát kapott, kényelmesen elhelyezkedhetett, ésmostanra már vissza is tért teljesidős szolgálatához.Tamala Krishna Goswaminak volt egy sikeres operációja,melyet ingyen végeztek el az egyik legmodernebbkórházban, és egy bhaktint (női hívő) is operálnak ottnemsokára. Tamala Krishna most egy szobában lakik atemplomban, a bhakták gondoskodnak róla, hogy mindigmindent megkapjon, amire szüksége van, kórházi ágyat,megfelelő praszádamot (szentelt ételt), személyesgondoskodást és látogatást. Tehát nem hanyagolhatjuk elaz istentestvéreinket csak azért, mert megbetegedtek, ésnem engedhetitek meg, hogy ilyen rossz gyakorlatfolytatódjon. Amíg megvan ez az anyagi testünk, lesznekbetegségek, de nekünk mindig lelki szinten kellmaradnunk.” (Sukadeva 1974.04.05.)A harmadik szükséglet az érzékkielégítés. Ezt CanakyaPandita nyomán négy részre osztva tárgyaltuk: evés,alvás, párzás és védekezés. A Krisna-tudat útja a nivrittimárga — a lemondás ösvénye, mégis találunk néhánypéldát a szentírásokban és a Krisna-tudat mozgalmának23
történetében arra, hogy Krisna, Srí CsaitanjaMaháprabhu, vagy az ácsárják (kiemelkedő példát elénk állítólelki tanítómesterek) gondoskodtak a náluk menedéketkeresők e szükségleteiről is. Itt különösen az evést és azalvást kell kiemelni, hiszen ezek alapvetőek az anyagitest fenntartása szempontjából. Bár az érzékkielégítésszabályozatlan tettei a lelki élet legnagyobb ellenségei, azérzékek kielégítésének bizonyos formái néha segítik alelki élet gyakorlását. Erre a Bhagavad-gítában istalálhatunk utalást (6.16-17):nátj-asnatasz tu jógó ‘szti na csaikántam anasnatahna csáti-szvapna-sílaszja dzságrató naiva csárdzsunajuktáhára-viháraszja jukta-cséstaszja karmasujukta-szvapnávabódhaszja jógó bhavati duhkha-há„Óh, Ardzsuna, nem lehet jógi az, aki túl sokat vagy túlkeveset eszik vagy alszik. Akinek evése, alvása, pihenéseés munkája szabályozott, az a jóga gyakorlásával mindenanyagi fájdalmat képes megszüntetni.” A vezetőknekezért gondoskodniuk kell arról, hogy a bhakták megfelelőmódon kipihenjék magukat, és megfelelő mennyiségű ésminőségű ételt kapjanak. Sríla Prabhupáda magyarázataszerint „az étel feladata az élet meghosszabbítása, azelme tisztítása és a fizikai erő növelése.” (Bg. 17.10) Ahelytelen élelmezés, amely miatt megrövidül az24
élethossz, beszennyeződik az elme vagy csökken atásokat tartogat a vezető számára. Az élelemrőlés a pihenéshez szükséges hajlékról való gondoskodásrasok példát találunk a sásztrákban. (szentírásokban) Az ÚrCsaitanja nagy bhaktájáról, Sivánanda Szénáról az alábbileírást olvashatjuk a Csaitanja-csaritámritában:„Sivánanda Széna, a fa huszonnegyedik ága az ÚrCsaitanja Maháprabhu rendkívül bensőséges szolgájavolt. Mindenki, aki Dzsagannáth Puríba ment, hogymeglátogassa az Úr Csaitanját, Srí Sivánanda Szénánálkeresett menedéket, és tőle kért útmutatást. Mindenévben elvitt egy csapat bhaktát Bengáliából DzsagannáthaPuríba az Úr Csaitanjához, s útjuk során mindenkiről őgondoskodott.” (Ádi 10.54-55) „Ahogy már említettem,Sivánanda Széna mindenről gondoskodott, amire csak abhaktáknak szükségük volt. Legfőbb dolga az volt, hogymegnyerje a vámszedőket, és hogy szálláshelyet keressenmindenki számára. Sivánanda Széna élelemmel is ellátottminden bhaktát, és vigyázott rájuk az út során.” (Madhya16.27-28) Történt egy alkalommal, hogy a bhakták az ÚrNitjánanda vezetésével egy faluba érkeztek, mialattSivánanda Széna hátramaradt a vámot kifizetni, s nemtudott a szállásról és a praszádamról gondoskodni. Mikorutolérte a többieket, az Úr éhséget színlelt és dühébenegy átok kíséretében megrúgta Sivánanda Szénát. A25
�da így ír: „Menedéket nyújtunk mindenkinek,aki komolyan fejlődni akar a Krisna-tudatban.Gondoskodunk hajlékukról, ellátásukról, hogy békébengyakorolhassák a Krisna-tudatot, s még ebben az életbenhazatérhessenek, vissza Istenhez.” (SB.5.12.16) Amenedék, mint forrás és fenntartó különféle eszközöketad az érzékkielégítés szükségleteinek fedezésére. Azevésre az étel, az alvásra a hajlék szolgál, a védekezéstpedig különböző módszerek és fegyverek teszik lehetővéaz adott szituációtól függően. A Krisna-tudat indiaitemplomaiban a fegyveres őrök alkalmazása az eszköz,amellyel a bhakták a védelmet biztosítják. SrílaPrabhupáda a Nrisimha-mantrákat adta nekünkáltalános eszközként, melyeket énekelve elnyerhetjük azÚr védelmét. Az imák mellett a vezetőnek természetesena lehető legkörültekintőbb módon a legteljesebb körűvédelmet kell biztosítania a rábízottak számára. MintKrisna szolgái, nem engedhetjük meg magunknak, hogyhanyagságunkkal kényszeríteni próbáljuk őt sajátszolgálatunkra. A Krisna-tudat különlegessége, hogy azérzékkielégítés igényeit is transzcendentális eszközökkelelégíti ki. Az evés igényét a Krisnának ajánlott ételekmaradékával, az alvásét a Krisnának szentelt hajlékkal, avédekezését az Úrnak ajánlott imákkal, a családi életétpedig a Krisna tudatos házastárssal.26
Az érzékkielégítés szükségletei közül az utolsó aszexuális élet. ezt valójában egy szentírás sem javasolja,de azok kedvéért, akik enélkül egyáltalán nem lennénekképesek elméjüket a lelki életre összpontosítani,rendkívül korlátozott módon engedélyezett. Ez aházastársi kapcsolaton belül, a Krisna-tudatos gyermekeknemzése érdekében történő nemi kapcsolatot jelenti.Erről a Csaitanja-csaritámrita Madhja lílájának egymagyarázatában Sríla Prabhupáda a következőketmondja (Madhja 5.24): „Néha én is részt veszektanítványaim esküvőjén, de ez nem jelenti azt, hogyérdekelnek a karmakánda tevékenységek (anyagieredményekért végzett vallásos tettek). Vannak olyankívülállók, akik a vaisnava filozófiáról mit sem tudvabírálják az ilyen cselekedetet, s kijelentik, hogy egyszannjászínak nem szabad részt vennie egy fiatal fiú ésfiatal lány esküvői szertartásán. Ez azonban nem karmakánda tett, mert a mi célunk az, hogy terjesszük a Krisnatudatos mozgalmat. Minden lehetőséget megadunk azembereknek, hogy elinduljanak a Krisna-tudat útján, ésannak érdekében, hogy a bhakták szilárdan az odaadószolgálatra összpontosíthassák figyelmüket, a házasságnéha engedélyezett számukra. A tapasztalat azt mutatja,hogy ezek a házaspárok valóban nagyon fontosszolgálatot végeznek a missziónak.” A fent leírt módonSríla Prabhupáda menedékként tanítványainak még eszükségletéről is gondoskodott a Krisna-tudat megfelelő27
gyakorlása érdekében. Íme még egy idevágó idézet (Ádi14.58): „ Ha nem megy férjhez minden lány, akkorminden esély megvan a házasságtörésr
Syamasundara dasa (Bakaja Zoltán) Krisnát képviselve A menedéknyújtás alapelvei Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet TATTVA füzetek 1998
